Woohoo, USA!

Szombat
Megérkeztünk Knoxville-be. A hotel kevésbé jó. Kint vagyunk a fr*ncban, szemben a reptér. Van pár kajálda körülöttünk - Meki és társai - de kb. ennyi. Az idő annyira nem hideg. Legalábbis én rosszabbra számítottam.


Vasárnap
A reggeli dettó ugyanaz, mint Memphisben. xD
Elmentünk taxival Knox belvárosát megnézni. Nem túl nagy, kb. a főtérből áll + van mozi, színház és egy park. (Kisebb, mint Nyíregyháza. :P) Olasz étteremben ettünk Gozdével és Anikóval, az adagok hasonlók, mint a L'Ecsóban. :) De sajna, itt nem patkány főzött, mert nem volt túl jó.
Amúgy a város a főtéren kívül teljesen kihalt volt. A Globe-ba mentünk el, ez egy kilátóféleség, ahonnan láttuk az egész várost. És még ingyen is volt. :)
Délután végig Canannal (ejtsd: Dzsanannal) szórakoztattuk egymást. :D

Hétfő
A hotelunkból kocsi nélkül meghal az ember, mindenféle tömegközlekedés híján, de szerencsére ezt megszervezte az egyetem, 3 kisbusszal vittek be minket. A mi sofőrünk Michelle volt, aki hasonlít Tanyára a Mamma miából, és hoppá, szereti is a filmet. :D
Az egyetemen 4 előadást hallgattunk meg a Feurt Symposium jóvoltából. Ezt a rendezvényt minden évben megtartják. Idei téma: "Változás és a kihatása a Gyógyszerészetre".
Két amcsi, egy brit, és egy magyar is volt: Samu Antal MOSZ-os. (A mi siránkozós bemutatónknál a magyar eü-ről már csak az övé volt siránkozósabb.)
Ezután komolyabban bemutatkozott Hugene és Stephanie (a másik két sofőr).
Gene már nyugdíjas prof, de tartott mga is előadást. Elég érthetően beszélt - talán még a japánoknak is :D - de érdekes dolgokat is mondott a kommunikációról.
Meghallgattunk pár előadást az elhelyezkedésről is (újfent). Köztük volt egy Peter Chyka nevű ember is, aki a vonásaival magyarnak is elmehetett volna. Végül kiderült, hogy szegről-végről Ukrajnából származik.
Ezután elvittek egy bevásárlóközpontba, hogy a leglényegesebb dolgokat megvegyük. És tényleg a leglényegesebbeket, mert 30 egész percet kaptunk egy olyan hodályra, ami az otthoni Tesconak az ötszöröse. Egy óra lett belőle, és így is rohantunk.


Kedd
Ma Mamma miát karaokéztünk a kocsiban. :D Tomo is velünk jött, és ő is táncolt. xD
Két független gyógyszertárba vittek el. Abból a szempontból jó, hogy legalább tudjuk, hogy ilyenek is vannak még (Memphisben csak Walgreenst láttunk, ami egy lánc),
 de sok újat nem tudtak mutatni. A működésük természetesen azonos a láncbeliekkel. Leginkább azt hangsúlyozták ki, hogy valami extrát kell a függetleneknek felmutatni,
 hogy életben maradjanak. Az egyikben ez a betegekkel kiépített jó kapcsolaton alapult. (Speciel Keithnek is elég jó kapcsolata volt a betegeivel Memphisben...)
Ezután A Public Health Departmentbe mentünk ("WTF is public health!" xD). Előadás a közegészségügyről úgy általában. Aztán körbevezettek.
Este pár diák elvitt vacsorázni mindannyiunkat. Sara fuvarozott minket, aki harmadéves, vacsoránál meg egész jól elbeszélgettem a másodéves Grace-szel. Szegény Sarával
 jól kikapták a japánokat (azaz az angolul legkevésbé tudókat). Canan és én tartottuk a frontot. A japánok meg felvisítottak minden egyes ismert szónál. xD Ettől
 függetlenül aranyosak szegények, csak kommunikálni bonyolult velük. De egy kis rumos kóla meg egy kis kalua(?) segített agyonütni az estét.


Szerda
"Hike"-olni vittek minket a Smokey Mountainsbe, azaz túrázni.
Kicsit tartottam tőle, legalább 10 éve nem másztam hegyet, de a végén kiderült, hogy a bolhából csináltam elefántot. Az egész túra nem volt 1 km. Igazából tovább tartott a kocsiút oda.
Az időjárással nagy szerencsénk volt, sütött a nap ezerrel, és az idő tiszta volt, csak a "füst" oszlott el, mire odaértünk. A füst ugyanis valójában köd, csak olyan sűrű, hogy távolról füstnek látszik.
Később egy cukrászdába vittek, ahol házilag készített édességeket árultak. Sokféle kinézetű cukorkát és csokit láttunk. Viszont 5 egész percet kaptunk... Na most, ha 17 ember bemegy valahová, ahol esetleg vásárolna is...
Ebédet egy Apple Barn nevű helyen ettünk. Itt mindenbe almát raknak... Na jó, nem. De az előétel almalekváros fánk volt, amivel eléggé megteltünk...
Ezután újabb bevásárlásra vittek. "Pigeon Forge". Sok kis boltból állt, ahová lócás parkolóból lehetett bemenni. Szóval elsétálgattam és üldögéltem az időt kint. :)
Csak egy könyv hiányzott...
Oda-vissza Dollywoodon keresztül utaztunk, ami tele van vidámparkos játékokkal, és olyan távolságokkal, hogy kocsi kell oda is... Viszont egy napot ott is el lehetett volna tölteni bőven.
Este "medencés bulit" tartottunk a hotelben. Az összes nemzet néptáncát eltáncoltuk. Mi magyarok négyen, Anikó vezetésével, a thai-októl Fernie, a törököktől Canan mutatott táncot. Még a japánok is csatlakoztak, pedig csak Tomo és Miki volt ott. :) Tomo vezette a tömeget egy kis biztatás után. :D Michelle és Stephanie is csatlakozott.

Csütörtök
TICU - trauma osztály
Na hát ez a nap dögunalom volt. Mindenkit kiosztottak egy-egy kórházi rezidens gyógyszerész mellé, hogy figyeljük, mit csinálnak. A csaj, akit kaptam, néha szólt pár szót, de az idő nagy részében jegyzetelt.
Végül hogy-hogy nem, kb. 11 körül találkoztam Mariannal. Ez nagy szerencse volt, mert legalább egymást el tudtuk szórakoztatni úgy-ahogy - egy műagy összerakásával.
Ebéd közben a "rezidensem" kiselőadást tartott valami kísérletről, amire kétlem, hogy sokan tudtak figyelni emésztés közben...
Délután állatkórházba mentünk (most már tényleg!). Láttunk állványt, amiben lovat vizsgálnak, és sugárkezelést állatoknak. :( Egy dalmata épp fizikoterápián volt: úsztatták egy kis medencében, mentőmellénnyel. Nagyon megható volt az egész.
Este megint elvitt vacsorázni pár rezidens. Nem jó asztaltársakat fogtunk ki, És Cananék is messze ültek, pedig eleve őket búcsúztattuk - legalábbis mi, exchange-esek. Ez volt az utolsó napjuk itt.


Péntek
Reggel elmentek a törökök. :( Kibőgtük magunkat.
Alig tudtam visszarázódni a programba, ami a csütörtöki folytatása volt. Ezúttal jobb fejet kaptam, egy pasit :) aki még foglalkozott is velem, elmesélte a munkáját, kérdezgetett, még nem szakmabeli témák is szóba kerültek.
Ezután ebéd a kórházban ismét - láttunk egy nyugdíjba készülő szakácsot - 45-nek nézett ki...
Gene és Stephanie mondott még egy záróbeszédet.
Michelle-lel még utoljára karaokéztünk egyet Mamma miára a kocsiban, aztán elköszöntünk.
Este moziba mentünk, hogy megnézzünk egy (újabb) borzalmas filmet... Nem tudom, hogy helikopter vagyok-e, mert mindenki el volt halva tőle - még Mike is (aki aznap
 érkezett Anikóhoz). De nekem annyira vallásos és csöpögős volt, hogy azt se tudtam, hová legyek kínomban... Este még megmutattuk Mariannak a Market Square-t (a főteret) - ha már először kihagyta - aztán hazamentünk.


Szombat + Vasárnap
Délelőtt döglődés, újabb búcsúzkodások - mindenki elment, csak mi maradtunk.
Szombaton elmentünk egy focimeccsre... Izgi volt... xD És vesztett Tennessee.
Vasárnap csomagolás meg utazás.

Kedd
Végre a fehéreknek is sikerült produkálniuk egy kedves embert. Keith, nagyon kedves gyógyszerész. A Walgreens-ben voltunk, de most a Main Streeten.
Kicsit nagyobb a gyógyszertár. Keith mindent megmutatott, amit csinál egy nap. A rendelt gyógyszereket ő, vagy az asszisztens számolgatja ki - igen, itt bontják az üvegeket, legalábbis a receptes gyógyszerekét, de nem egy szemért, hanem amenyit kiír az orvos, ami 30 napos adag. Aztán megy a beteg "refill"-elni. Ez maximum 6 hónapig tart, utána megint el kell mennie az orvoshoz.
A végén összeveti tabletta kinézetét a gépen lévő fotóval, az adatokat, és interakciót keres. Ha nincs, akkor megy ki a betegnek.
Keith megengedte azt is, hogy "összeállítsunk" így recepteket - expediálásnak nem tudom, hogy nevezhető-e, mert a betegnek nem adtuk ki, csak betettük a polcra, a páciens meg jött. Majd. Szóval azért nyugisabb a dolog. A tablettaszámolgatáshoz egyébként külön kütyüjük is van, hogy (aránylag) sterilen menjen a dolog.
Délután: Ismét Intro to the Pharmacy. A tanár jobb fej, mint a másik. Pasi, és idősebb is. De a lényeg, hogy legalább szólt hozzánk, itt-ott megkérdezte, hogy a mi országunkban milyen. Legalábbis tőlem... A japán csajról hamar látta, hogy vele sokat nem fog beszélni, a thai meg el sem jött - elvileg rosszul érezte magát. Este a bemutatóval foglalkoztunk...


Szerda
Ma kellett elmondani a ppt-t. A japánoké volt a legszárazabb, mondjuk nem meglepő.
Ágika persze bonyolított egyet a helyzeten, hogy itt nagyon komolyan veszik a pácienseket, és nem lesznek viccesek a végére beszúrt poénjaim... Szóval (pechére) megkérdeztem Karint, Rosie-t, és még Joyceline-t is a biztonság kedvéért... mind azt mondta, hogy teljesen oké.


Szerintem a bíróság felmentene... :)


Este Keith-szel elmentünk kocsikázni - ami így utólag nem tudom, mennyire volt inkább bátor, mint bölcs döntés - de végül is teljesen jó volt. :)
Sosem ültem még Cabrióban. 8)
Utána elmentünk fagyizni... Eredetileg vacsorázni hívtuk, aztán persze megint beütött a sóherség, hogy de inkább a hotelben együnk... Keith-nek persze  én szóltam, hogy bocsi, fél órával később, mert "valami közbejött". Hiába, az 500 ruha, amit venni lehet mindennél fontosabb, East-Memphisnél is, ennél is...

Keith-ről kiderült, hogy van egy örökbe fogadott lánya, és két "örökbe fogadott" kutyája is. :D Meg sok minden más is. :P


Csütörtök
Hát ma konkrétan maggiztunk. Nagyon izgalmas és új dolog volt zsírokat olvasztani, és megvárni, míg kihűl. xD
Talán az egyetlen érdekes dolog - vagy épp bizarr - hogy elég sokféle szín- és íz anyagot felhasználhatnak. Kb. a szívárvány színeiben minden volt, Ízre meg a rágótól kezdve a pina colada-ig... Kenőcsöt is készítettünk, azt zöldre festettük, de már poros festékanyaggal. Meg virágillatot kapott.
Ennyi volt a csütörtök, és az utolsó alkalom is, hogy a memphisi egyetemre mentünk. Szóval érzelgős búcsút vettünk Karintól.
Ezután hárman elmentek Gracelandbe. Én maradtam, mondtam, hogy úgyse érdekel különösebben Elvis, meg ha tényleg igaz, amit mondtak róla... (Úgy láttam, ez Rosey-nak jól esett.)
Este Rosey-hoz mentünk csak mi, magyarok, a többiek Soul concertre mentek - ami speciel nem is baj, mert Rosie-nak közel sem volt akkora háza, mint Karinnak.
Sima két szobás lakás, nappalival, olyan 3 emeletes lépcsőházban, ami azért még mindig elég jól nézett ki.
Megnéztünk egy borzalmas filmet (Bridesmaids)... Ami érdekesebb volt, hogy utána Rosey mesélt a gyökereiről. Fogalmam sincs már, hogy került szóba, de vastag mappákat mutatott, amiknek a feltöltésével a kevés szabadidejében foglalkozik. Családfát kutat. Nagyon érdekes történeteket mesélt a rabszolgatartásl, a felszabadulásukról, és még az utána következő fajgyűlöletről. A filmet bőven felülmúlta.
Rosie-tól is elbúcsúztunk - alig értünk haza, már írt a facebookra, hogy hiányozni fogunk. Egen... ő is. :(


Péntek
Szabadnap. Pakoltunk, azttán a délutánt Joyceline-nel töltöttük. Nem volt különösebb kaland, mall... Bár most Anikóval könyves részre mentünk, ami szerintem még az érdekesebb kategória. Joyceline aztán nem találta a bankkártyáját, szóval elmentek keresgélni. Nekem Ágikával kellett maradnom, mert neki laptop KELL.
Aztán nem kapott. :D
Szerencsére meglett végül Joyceline kártyája. Tőle is könnyes búcsút vettünk... Hogy még a biztonsági őr is beszállt nagyon poénkodva... De így legalább nem volt túl szomorú.

Szombat:
Barbecue(BBQ) party Karin házában. A BBQ volt a legrosszabb kaja. Karin rengeteget főzött, sokféle hidegtálból lehetett választani. Azok jól sikerültek. A sütik is ízletesek lettek, és tökös vega kaja is volt, szintén finom.
Amúgy gyönyörű helyen laknak Karinék. Kb. 20 percnyi vezetéssel jutottunk oda (Joyceline vitt el a férjével - Joyceline a másik kedves fekete nő).
A környék Született Feleséges, a ház meg McLead-os. :) Szép nagy a kert, kerítés nuku, úszómedence a kert végében tó (amiben előfordulhatnak piranhák meg krokodilok... ez mondjuk nem tudom, mennyire igaz... Mindenesetre a tóban nem fürdött senki... :) . A medencében igen (Gozde, Ági, meg a japán fiúk). Amúgy elég hideg volt a víz, még ha a levegő annyira nem is.
2-től 7-ig tartott a buli. Sok fényképet csináltunk, betegre ettük magunkat. :) Aztán hazafelé lerobbant Joyceline-ék kocsija... Ott álltunk, 5 csaj az autópálya mellett, este. Izgi volt! :D Kis ideig eltartott, míg lett másik kocsi, végül Joyceline-nal mentünk haza. Szegény legalább százszor bocsánatot kért, pedig egyáltalán nem volt gáz, sőt, legalább el tudtunk beszélgetni vele. :)

Vasárnap:
Újabb ellébecolt nap. A bemutatóval szórakoztunk (a lányoké még nincs kész, meg össze is kell rakni a négyet), mostunk, boltoltunk. Délután (megint) hallottuk azt a borzalmas szirénát, amit a minap is. Megtudtuk, hogy viharjelző, torneádót észleltek Memphis közelében.
Egy pillanatra láttuk is az ablakból Anikóval. Kék volt, szóval nyilván nagyon távol lehetett, és olyan gyorsan elhaladt, hogy mire előszedtem a fényképezőt, eltűnt. Azután még a tetőre is felmentünk (a hülye magyarok, pár hülye amcsi társaságában :), de nem láttunk már semmit. Úgyhogy be kellett érnünk a pár másodperccel. Estére házibulit rendeztünk. Rendeltünk pizzát - ami borzalmas művelet volt... xD Mariann persze megint óriási feneket kerített ennek is, szóval kb. 1 óra volt csak a pizzaválasztás. Aztán a telefonálás idesózta nekem. :P ÉS annyira röhögőgörcs volt mindenkin (oké, rajtam is :), hogy attól tartottam, hogy füveseknek néznek minket, és ki se hozzák... De megkaptuk. Azt mondjuk már csak telefonálás után mondtam el a többieknek, hogy "odaát" a feta sajtot először pepperóninak értették...
Meghívtuk a törököket és a thai-okat is (Reni és "Funny" jött), a jappok kihúzták magukat (ebből is). Karaokéztünk, és mindenki mutatott zenéket a saját országából. A végén még török és thai táncot is tanultunk. :)

Hétfő:
Immunizációs óra Fosterrel. Amit vártunk, ahhoz képest egész jó volt. Igyekezett interaktívvá tenni az órát, nem csak kiállni és beszélni. 3 órás volt, de elrepült.
Délután: A szokásos Intro to Pharmacy. Ez viszont most dögunalom volt, kávéval is alig bírtam ébren maradni.
Utána elmentünk a Civil Rights Museumba. Érdekesebb lett, mint vártam. Szerencsékre éppen jött egy turistacsoport, akiket körbevezetett egy múzeumi dolgozó, ahová Anikóval beépítettük magunkat. ^^ Nagyon jó volt a stílusa a pasinak, elmondta az érdekességeket, és még "színészkedtünk" is. Ugyanekkor történt, hogy ténylegesen átéreztem először, miről szól a Titok c. könyv...
Egy ~70-es évekbeli kávézóasztalhoz ültetett embereket, akiket random választott ki a tömegből (egy feketét, egy fehéret). Pár pillanatra nem tudom miért, de csak arra gondoltam, hogy "ha engem választ, ha engem választ..."
És kiválasztott.
Nos, rájöttem, hogy így lehet bevonzani akaratlanul a rossz dolgokat. Ez persze nem volt rossz, de én nem akartam kifejezetten odaülni, mégis így sikerült. :)
A színészkedés lényege pedig az volt, hogy ugye egy asztalnál ültünk: feketék, és fehérek, a vezető meg rávette a többieket, hogy olyanokat kiabáljanak, hogy
"Menjetek el!"
Mi meg nem mentünk. :) Ez egyébként egy diákmozgalom volt anno, amit eljátszottunk.
Láttuk a helyet is, ahol lelőtték Martin Luther Kinget. Azt hiszem, itt mindenki eléggé átszellemült.
A végén külön megkérdeztem a pasit (ez a kérdés forrott bennem végig, és ez volt az elsődleges oka annak, hogy elvegyültünk a csoporban), mert láttam egy NAACP (Nationak Association for the Advancement of Coloured People = ők a jó fiúk :) autót, aminek a tervezése kísértetiesen hasonlított a Ku Klux Klán korábbi viseletéhez. Annyira kedves/lelkes (amelyik tetszik) volt a pasi, hogy visszajött velem a múzeum elejére, hogy mutassam meg a konkrét képet. Végül azt válaszolta, hogy azért, mert mindenki figyelmét fel akarták hívni magukra, a fehérekét is, meg a feketékét is. A pasi meg is dícsért, hogy milyen jó kérdés, még sosem tette föl senki. :D

Szept. 20. Kedd

EKG-s előadás. Kedvet kaptam előkapni az Élettan könyvet (bár attól tartok, mire hazaérek, ez el is fog múlni...).
Knoxville-el folyamatos összeköttetésben vagyunk, és valamikor onnan tartják az előadásokat, van amikor innen. Ebben sok LCD tv
 segít... Sőt, minden ülésnél van mikrofon, és ha megnyomjuk a gombját, hozzá is lehet szólni a témához - várostól független is.
A tegnapi előadás végén meg tesztkérdéseket tettek fel, és ahhoz is minden hallganak volt valami kütyüje, amivel lehetett
válaszolgatni, a végén mutatta a képernyő a százalékokat (kb. mint Legyen Ön is milliomos!-ban a közönség szavazat).

Ezután beteggondozásos gyakorlatunk volt. A diákok "szerepet játszottak", egyik a beteg, másik a gyógyszerész. Elég sok mindent
 csinálnak itt a gyógyszerészek, szívhangot is hallgattak. De ami érdekes volt, az az alapbeszélgetés, próbálni kicsit diagnosztizálni. Az "orvos" elkérte a "beteg"
 jobb kezét (a jobb vállát "fájlalta"), és megkérte, hogy nyomjon rá, hogy megvizsgálja az izmokat.

-----------

Szerda: Gyógyszerész jog előadás, ami csak Tennessee-ben érvényes... Izgalmas... :D

Délután: Walgreens gyógyszertár. Pici iroda+raktár kiadó ablakkal, ennyi az egész. Szerintem a gyógyszerész is bevándorló volt, mert elég erős akcentussal beszélt, magyarhoz hasonlóval (de kinézetre nem tűnt magyarnak), de a végén csak nem kérdeztem rá.

A munkamenet viszont nagyon profi. A gyógyszereket (legalábbis a vényköteleseket, mert a többit le lehet venni a polcról simán) gép rakja ki. /Ilyet láttunk a kórházakban is./ Az összeállított csomagot a gyógyszerész csak ellenőrzi, és azt is megnézi, hogy van-e inkompetencia, kölcsönhatás, szokásostól eltérő, etc. dolog. Ha valami nem tetszik neki, akkor felhívja az orvost, és ha indokolt, akkor az orvos interneten keresztül(!) küld másik receptet, és a beteg azt kapja. Tehát nem kell neki visszaszaladgálnia másik receptért, mint otthon...

A gyógyszerész vakcinát is bead, bár el kell hozzá végezni egy elsősegélynyújtásos tanfolyamot (CPR).
 ---------------

 Csütörtök:

Le Bonheur ("Bono" :D) Hospital. Megbeszélése a Procalcitoninos cikknek (rövidithető-e az AB adagolás szepszis csecsemőkben procalcitoninnal, vagy nem). A téma, amihez a kórházban dolgozó jappó hozzá tudott volna szólni, csakhát nem tud angolul. xD Mi csak hallgattuk. Az érdekes az volt, hogy a legtöbbet kérdező profban is az a kérdés merült fel, mint bennem: miért vált ki egy szepszis procalcitonin termelődést - miért szabadít fel kálciumot? Nos, erre sajnos senki sem tudta a választ.

Utána körbejártuk a kórházat (ez is gyerekkórház egyébként, csak nem tumorral foglalkozik, mert arra ott a St. Jude, hanem minden egyébbel). Láttunk 17 évest, aki 5-nek nézett ki... És láttunk Crohnosat is, aki annyira nem nézett ki rosszul, csak borzalmasan sovány volt. Meg egy-két szívbeteg csecsemőt, akikre ment a lélegeztetőgép. A rotationös gyógyszerészhallgatók persze itt is toppon voltak, minden betegről tudtak mindent. A poén az, hogy náluk ez az alapképzés része... Nálunk már orvosnak neveznék őket...

Délután: Egy óra az USA-beli gyógyszerészoktatásról, egy meg a nuclear pharmacyról (biofizika 2...). Utána Rosi vitt el minket vásárolni, de ezúttal nem csak ruha volt. :D Egész sokáig velünk maradt, visszajött BBQ-zni velünk a tetőre, meg még utána sokáig dumáltunk. Tök jó fej, még mindig. Ekkor derült ki, hogy amúgy van barátja... xD

 -----------

Péntek: SEMMI JUPÍÍÍ!!!

Nem volt ma óránk (legalábbis Anikónak meg nekem), mert mindent letudtunk a héten. :) Nem is csináltunk semmit. :D Este voltunk salsa esten. Nem volt rossz.

Az egyetemről nem szabad netezni. Hiába ingyenes, felrak valami malware-t, ami aztán leblokkol egy rakás oldalt. Az egész estém (és a kedd reggelem) azzal töltöttem, hogy helyrehozzam a hibát.

Na nem mintha lett volna valamit csinálni... 5-ödik emberként én nem megyek két párral, a maradék egy csaj meg az agyamra megy. New York óta...

De a jó hír az, hogy a pasik lelécelnek pénteken. A rossz hír meg az, hogy az még 3 nap...

Amúgy tegnap toxikológia előadáson voltunk, és a múlt hétfői Introduction to the Pharmacy kis csoportos foglalkozáson. Semmi extra.

Igazából semmi... Kipihentük a tegnapot.

Kivéve a csajok elmentek a "pasijaikkal". (Anikó összejött egy Mike-kal, Mariann Willel.).

Hogy ez kinek mire jó, azt nem tudom, de pénteken elhúznak legalább. :D

East Memphisben... őőő akarom mondani, az ottani Macy's-ben töltöttük a napot...

Sikerült vennem egy szandált 32 dolcsiért. Utána viszont zzzzz....

Westend méretű áruház és CSAK ruhát lehet venni. Rémes. xD

A csajok 5-ig elvoltak, én meg a thai-okkal (fedőnév: "masszőrök", hogy az orruk előtt is ki lehessen beszélni őket :) ) jöttem haza, mert találtak pár Amerikában élő thai-t, aki fuvart ajánlott fel. Ez volt a nap fénypontja... Egyedüli fehérként a kocsiban elszunyókáltam, míg ők makogtak.

Egy karibi étteremben ettünk, az áruházon kívül. Rosita ajánlotta. (Rosita egy kedves fekete csajszi, szintén gyógyszerész. Ő hozott el kocsival a Macy's-be is. 28-nak néz ki, bár 42... :) És van egy 19 éves lánya, pasija nincsen. Abszolút feminista. "What, I don't die cause of not having a man. I need food, drink, shelter. I do not NEED a man." Amúgy cuki, nagyon bírom, és South Parkos akcentussal beszél. Kicsit félve, de mondtam neki, hogy a tacskómat is Rozinak hívják, röhögött. :) )

Este megünnepeltük Ágika születésnapját. Továbbra se vagyok parti arc. Én nem tudok olyan zenére táncolni, ami nem tetszik - meg így a bulihangulatnak esélye sincs kialakulni. Szóval eltötyögtem negyed 2-ig, bár 11-kor már untam.

Ez a post megint nagyon pozitívra sikerült... De annyira más dolgokat csináltam volna inkább... Pld. érdekelt volna az igazi East Memphis, ami a város, nem egy hülye áruház... De egyedül nem voltam elég tökös hozzá. A Macy's kint volt a francban, fél óra kocsikázásnyira a hoteltől. Este meg inkább karaoke-ra mentem volna, mert az mindig vicces. :)

Kiegészítés: A Wine and Cheese party azért nem volt rossz. Mint megtudtam, nem lekoppintva voltunk, hanem ez az amcsiknál így szokás, hogy mindenhol beszélgetnek egy kicsit, aztán továbbmennek. Viszont volt egy csaj, akivel tök jól el tudtunk beszélgetni filmekről, kb hasonló is az ízlésünk (Bakancslista, Tom Hanks, Meryl Streep, etc.). :)

Megint nincs időm semmire, szar ez a hét óra. Nagyon korán kéne kelni.

A minap meg a kutyám is elment, szóval nem sok kedvem volt írkálni...

Kedd: voltunk a St. Jude Hospitalban. Ez egy kórház tumoros gyerekeknek. Nagyon szép és modern volt minden, és rengetegen dolgoznak benne. Igyekeznek boldogságot sugározni - pld. a kórház nyitásakor 4% volt a túlélési arány. Így alig kódorgott olyan a folyosókon, aki nem dolgozó volt, ez nagyon deprimáló volt. Ezért csak egyetlenegy kávézó van az egész hodályban, hogy ott találkozhat beteg, családtag és dolgozó is. A kórház egyébként csak adományokból tartja fent magát, és sztárok is adományoznak, többek között Jennifer Anniston, Morgan Freeman és Robin Williams is. Az átlagos arány itt 2 betegre egy nővér, de volt 1-1 arány, és a legsúlyosabbaknál 2(!) nővér jut egy betegre.

*********

Szerda: LB-vel volt óránk. Ő az a fekete professzor, aki a Semmelweisre is jött előadást tartani. Jó fej amúgy, de halál unalmas volt az előadás. :D Medicare-ről és Medicaidről volt szó, az amcsi biztosítási rendszerről.

Ezután elmentünk a Med nevű kórházba, Brad Boucher kísért. Ez egy szuper trauma kórház. Kinézetre nem olyan gazdag, mint a St. Jude, inkább úgy nézett ki, mint a Vészhelyzet kórháza. Egy rövid megbeszélés után körbevezettek minket, láttunk fekvőbetegeket is, de semmit sem közelről. Rezidensekkel is találkoztunk, elmondván, hogy miket csinálnak... Hát, simán le voltunk pipálva. xD

Az arány itt 2 beteg egy nővérre.

Láttunk Pixy programmal működő gyógyszeradagló automatát is, ami kiválogatja, kinek mi kell, bár a pénteki modernebb volt...

Este megnéztük a Nyomorultakat musicalben. Nagyon messzire ültünk (olcsó jegy), szóval látni nem lehetett, a szöveget meg én nem értettem, mivel hogy énekelve volt. :) Úgy kb silabizáltam ki, hol járunk.

*******

Csütörtök: Parenterális laborban voltunk. Érdekes, csak mint általában, kicsit macerás a fertőtlenítés. Kaptunk köpenyt, hajhálót, kesztyűt, és a cipőre húzandó nájlont.

Ampullákat töltöttünk, és zártunk le - aki merte :) - itt is lánggal kell, bár egyszerűbb mint otthon, de azért kell kézügyezség.

Azután sterilen lezártunk pár üveget, az nem volt nagy dolog. Láttunk sterilező berendezéseket, és a levegő szennyezettségét mérő táptalajokat. A fém és egyéb szennyezéseket külön kütyüvel mérik.

Este BBQ partyn voltunk, és szerintem itt is fáztam meg. A hotel tetején volt. A kaja szar volt. xD Legalábbis, én még nem ettem jó barbecue-t. A nyers és az égetett hús keveréke.

******

Péntek: Veterán kórház. Mert itt külön van. Kinézetre kb olyan, mint a Med, de a törvények egész mások. Nem vonatkoznak rá Tennessee-i törvények, saját szabályok szerint él, és külön vizsgát kell letenni, hogy itt lehessen dolgozni, viszont elég egyetlen vizsga, és az USA-n belül bármelyik VA (veterán)-ban lehet dolgozni. Csak azok kapnak itt ellátást, akik szolgáltak a hadseregben.

A gyógyszerészek elég jó helyzetben vannak itt, van prescription authority, szinte csak narkotikumokat nem írhatnak receptre. Azért az orvosok is megnézik, de úgy jött ki, hogy az esetek nagy részében elfogadják. Jól össze tudnak dolgozni. Mondta Rawls, hogy kezdetben épp az orvosok nem akarták, hogy ilyen jogot kapjanak a gyógyszerészek, de most már rendben vannak vele.

Este Wine and Cheese partyn voltunk. Végre beszélhettem amcsikkal és feketékkel.

Így ennyi.

A thai-ok azóta sem tudnak angolul. Kb. háromszor kérdeztem meg egy csajt, hogy náluk milyen idő van karácsonykor, erre el kezdte magyarázni, hogy a karácsony decemberben van... De nem csak én vagyok így vele, a többiek is hasonlókat mondta.

"Szánalmas a gyógyszertár, de legalább olcsón adják a kolbászt."

Ma először voltunk az egyetemen. Az összes exchange-es csatlakozott hozzánk, sőt kb. mi voltunk az idegenvezetők, mert ők nem nagyon tudták, merre-meddig. Japánok, törökök, thai-ok, és egy kicsit az írekkel is találkoztunk, de ők már régebben itt vannak.

Találkoztunk Karinnal (ő szervezte az út gyakorlati részét), meg a dékánnal. Karint én sokkal fiatalabbnak gondoltam, de ennek ellenére nagyon kedves volt mindenki. Mármint a diákokat kivéve, mert ők eddig nem nagyon akartak elegyedni velünk. xD De még hátha kialakul, elvégre most jöttünk.

Volt egy óránk is, ez elég más volt a magyarhoz képest: megbeszéltük a gyógyszerészek szerepét, és feladatait. A csoport tagjai, akikhez beültettek minket, elsőévesek voltak.

Az exchange-eseket meg szétszedték: ezen az órán egy japánnal és egy thai-jal voltam. Velük is próbáltunk megismerkedni / neveket cserélni előtte. Tennessee University ID-t kapott mindenki.

"Hi, my name is Miki."
"I'm Piki."
...
https://www.youtube.com/watch?v=xQ2VM145r4Q

Rossz vagyok, tudom.

Ma rekreációs napunk volt... Azaz nem csináltunk semmit. :D

Viva la internet!

Délután felé néztünk el boltba venni némi kaját. Olyan boltban vásároltunk be, ahová otthon be se megyünk általában :D, viszont jó olcsó volt.

Voltunk a Sun Studiosban is, körbevezettek 12 dolcsiért. Elvis rajongóknak biztos érdekes... :) A legjobb az egészben a pasi lelkesedése volt, pedig esélyes, hogy nem előszörre csinálta. :)

Estefelé azért megtaláltuk a bulisabb részét is Memphisnek. NYC-hez képest még mindig semmi xD , de a tegnapi estéhez képest elég fair.

Egy szandált kéne mindenképp néznem, mert a kényelmesebbik szerencsésen elszakadt NYC-ben, a másikban meg nem jó sokat lenni. :/ Egy övet viszont vettem, ami nagyon megtetszett, és nem is volt drága. :)

Hát, a mai nap eddig csak utazás volt. :/ 8.15-re itt volt a taxi, 11.45-kor repültünk. Atlantában át kellett szállni (jupííí...). Legalább annyira nem kellett rohanni most, és még metró-féleség is volt a terminálok között.

Megjöttünk Memphisbe: Még egy óra eltolódás, szóval most már 7 óra különbség van.

Memphis eddig egy csalódás viszont. A déli részen kaptunk szállást. Tök kihalt a hely, és a hotelben mi vagyunk csak fehérek. Viszont az egyetem elég közel van, és legalább tényleg ingyenes a net (ami nem wifi, hanem madzagos xD).

Vissza akarok menni NYC-be. :'(

Kis kockulás után elmentünk enni egy kínaiba (...). Ugyanolyan szar volt, mint első alkalommal, kb. 10 éve. xD Azt hiszem, kaja terén eléggé rasszista vagyok.

Aztán megnéztük az Ausztráliát (én másodszor). Sokkal rosszabbanak tűnt, mint elsőre, kb. 3-szor volt vége. De legalább Hugh Jackman dögös volt (bár szerepre ANNYIRA Wolverine, csak karmok nélkül). :D Ezt mondtam a recepciósnak is, aki röhögött. ^^

Így ennyi volt a nap. A holnapi döglődős lesz.

Hát, ma magamnak vettem a nyakamba New Yorkot. :)

A Szabadság szobrot már láttam ˙(^^), meg szerintem nem sok pláne van benne, főleg, hogy fel sem engednek a tetejére, csak max le lehet fényképezni jó messziről. Filmekben annyit látjuk, hogy tök mindegy.

A Friends-ről meg kiderült, hogy nem is itt forgatták, hanem L.A.-ban, és bár létrehozták a sorozatban lévő Central Perk kávéház hálózatát, NY-ban még véletlenül sincs. :(

Szóval egyedül blattyogtam. Egyszerűen NY-ban akartam sétálni,a magam ura lenni, ott és akkor megállni, ahol én akarok, és annyit költeni, ami... hát, amitől lehet, hogy lehetett volna kevesebbet. xD De szerintem Tennessee-ben simán behozom majd, ott eleve lesz kaja, meg annyira shoppingolás se lesz.

Voltam az NBC stúdiójában. Tele volt mindenféle sorozatos cuccal - köztük a Jóbarátokkal - szóval... Megvan életem első Büdös Macska csészéje. :)

Utána benéztem egy Lego boltba. Nem mintha itt is vásárolni akartam volna :) de kívülről ott virított pár szobor, így bementem. Elég sok minden volt kirakva csak legóból.

Voltam China Townban is, amit leginkább egy bazi nagy piachoz tudnék hasonlítani. Árakat mondjuk nagyon nem néztem, de lépten-nyomon ruhák, táskák, meg még zöldség-gyümölcs is.

A kínaiaktól elszabadulva a Cosiban forró csokiztam. Egy nénike megkérdezett tőlem egy utcát, mondtam, hogy bocsi, én is túrista vagyok :) de aztán csak ki silabizáltuk.

Az első négeremet is ma ölteltem meg - Free Hugs-os csávó volt. :) De aztán meg mondta, hogy azért adakozzak már, szóval annyira mégsem volt free mondtam, de végül is elég jó fej volt. :) Egy olyan fél órával később egy retikül-kutyától megkaptam a free hugomat. :D

Ezután a Broadwayen jöttem végig vissza, egészen a 13. utcától. Már bezárogattak a boltok, meg én több színházat is szerettem volna látni, szóval ez kissé csalódás volt. :/ De végül persze megint kilyukadtam a Times Square-en, ami még mindig hangulatos. ^^ Most, hogy már 9 utánra értem oda, láttam, hogy szinte nappali világosságot csinál a sok fényreklám.

Hazafelé már metróval jöttem, mert ki voltam purcanva :), + a NY-i metrót is látni akartam.

(09. 09.: Tegnap este nem tudtam blogolni, mert csak az én gépemen megy a net, és másra használtuk.)

Hajnal 3 óta fent vagyok gyakorlatilag. Úgy érzem magam pont, mint mikor sokáig fent vagyok, aztán megpróbálok délig aludni, hogy meglegyen a 8 óra, de persze nem megy.
Ma jó kis túrát tettünk NYC-ben.
Első volt a Chrysler Building, de a Kingpin főhadiszállását ;) csak kívülről fotóztuk le.
Grand Central, a nagy vasútállomás.
Sok film eszembe jutott. A plafonra csillagjegyek vannak festve, bár eléggé elkoptak már, úgyhogy nem volt könnyű kivenni. Viszont az egész halványbarna-arany színvilága jól visszajött.
Ezt követte az Empire State Building. Kicsit borsos volt a belépő, ha a My Skyride-ot is meg akarjuk nézni (de mondjuk szerintem érdemes, mármint, mikor fogunk legközelebb
 ide jönni??). Ennek ellenére egyedül néztem meg... :P

A kilátás fantasztikus volt (ismét ^^), bár azért a Times Square-t nem lehetett látni ellentétben a skyride videójában állítottakkal (eltakarták a felhőkarcolók). A szimulátor is jó volt, érdekes, hogy még benne állt a World Trade Center. Kevin Bacon kommentálta. Ez volt az első szóló kalandom, és nagyon élveztem azt a két percet is, amíg a néger srácc elkísért a hátsó "különbejárathoz", és ugye beszélgettünk. (Aki megvette a Skyride-ot is, annak kevesebbet is kellett várnia, és máshol ment be.)
Ezután jó sokat lófráltunk, egy pár órácska elment a Macy's-ben, ami bazi nagy ruhabolt (a nagyját megúsztam az ESB-nek köszönhetően ^^). Rengeteg NYC népszerűsítő souvenir bolt van, ami annyira nem meglepő, csak az a kár, hogyha egyet láttál, mindent láttad, nagyon kevés kivétellel.
Aztán VÉGRE elértünk a helyre, amit alig vártam. Képtelen voltam megállni, hogy Joey idézetét kicsit átformálva felkiáltsak:

"It's the Time Square, baby!"

Nem csalódtam, rengeteg kép is készült. Ezután láttuk a Rockefeller Centert (kívülről, mert hogy zárva volt), és a szép kis szökőkútját. Ekkor már elég fáradtak voltunk, úgyhogy hazamentünk.
Még egy hamburget azért ettünk a 26. emeleten, lelátással az éjszakai New Yorkra.


(Ma este lejár a net, holnap meg korán megyünk már, úgyhogy megint kicsit késni fog a blog...)

NYC

Jó hosszú volt az út, mikor megérkeztünk, eléggé éreztem az este 10 órát. Amúgy fél órával hamarabb is érkeztünk, mint ahogy várni kellett.
Sárga taxival jöttünk a hotelbe. Pokoli hosszú volt a sor, de aztán aránylag gyorsan lement végül is. Előtte egy néger csávó - hasonlóan a Nyugatiban álló taxisokhoz - felajánlotta, hogy elvisz minket 96(!) dollárért, de nem kellett, eljöttünk inkább 50 dolcsiért. A sofőr orosz volt, húsz éve él itt, brooklyni. Annyira nem volt barátságos, csak miután - félhazugsággal - kijelentettem, hogy anyám beszél oroszul.
Elég veszetten vezetnek itt is.
A hotelben kis csomagolás után jártunk egyet ketten Ágival (Anikó és Mariann maradt). Kerestünk valami vacsora helyet. Én valami nagyon amerikait akartam, de tele volt az út keleti konyhával. Végülis egy Cosi nevű helyen ettünk, ami már egész határeset. Az árak azért annyira nem olcsók, ahogy mondják...
Ezután találtunk egy amish marketet - az egyetlen volt, ami leginkább hasonlít egy otthoni CBA-ra - és vettünk egy kis reggelit. Mást nem csináltunk.