Szept. 20. Kedd
EKG-s előadás. Kedvet kaptam előkapni az Élettan könyvet (bár attól tartok, mire hazaérek, ez el is fog múlni...).
Knoxville-el folyamatos összeköttetésben vagyunk, és valamikor onnan tartják az előadásokat, van amikor innen. Ebben sok LCD tv
segít... Sőt, minden ülésnél van mikrofon, és ha megnyomjuk a gombját, hozzá is lehet szólni a témához - várostól független is.
A tegnapi előadás végén meg tesztkérdéseket tettek fel, és ahhoz is minden hallganak volt valami kütyüje, amivel lehetett
válaszolgatni, a végén mutatta a képernyő a százalékokat (kb. mint Legyen Ön is milliomos!-ban a közönség szavazat).
Ezután beteggondozásos gyakorlatunk volt. A diákok "szerepet játszottak", egyik a beteg, másik a gyógyszerész. Elég sok mindent
csinálnak itt a gyógyszerészek, szívhangot is hallgattak. De ami érdekes volt, az az alapbeszélgetés, próbálni kicsit diagnosztizálni. Az "orvos" elkérte a "beteg"
jobb kezét (a jobb vállát "fájlalta"), és megkérte, hogy nyomjon rá, hogy megvizsgálja az izmokat.
-----------
Szerda: Gyógyszerész jog előadás, ami csak Tennessee-ben érvényes... Izgalmas... :D
Délután: Walgreens gyógyszertár. Pici iroda+raktár kiadó ablakkal, ennyi az egész. Szerintem a gyógyszerész is bevándorló volt, mert elég erős akcentussal beszélt, magyarhoz hasonlóval (de kinézetre nem tűnt magyarnak), de a végén csak nem kérdeztem rá.
A munkamenet viszont nagyon profi. A gyógyszereket (legalábbis a vényköteleseket, mert a többit le lehet venni a polcról simán) gép rakja ki. /Ilyet láttunk a kórházakban is./ Az összeállított csomagot a gyógyszerész csak ellenőrzi, és azt is megnézi, hogy van-e inkompetencia, kölcsönhatás, szokásostól eltérő, etc. dolog. Ha valami nem tetszik neki, akkor felhívja az orvost, és ha indokolt, akkor az orvos interneten keresztül(!) küld másik receptet, és a beteg azt kapja. Tehát nem kell neki visszaszaladgálnia másik receptért, mint otthon...
A gyógyszerész vakcinát is bead, bár el kell hozzá végezni egy elsősegélynyújtásos tanfolyamot (CPR).
---------------
Csütörtök:
Le Bonheur ("Bono" :D) Hospital. Megbeszélése a Procalcitoninos cikknek (rövidithető-e az AB adagolás szepszis csecsemőkben procalcitoninnal, vagy nem). A téma, amihez a kórházban dolgozó jappó hozzá tudott volna szólni, csakhát nem tud angolul. xD Mi csak hallgattuk. Az érdekes az volt, hogy a legtöbbet kérdező profban is az a kérdés merült fel, mint bennem: miért vált ki egy szepszis procalcitonin termelődést - miért szabadít fel kálciumot? Nos, erre sajnos senki sem tudta a választ.
Utána körbejártuk a kórházat (ez is gyerekkórház egyébként, csak nem tumorral foglalkozik, mert arra ott a St. Jude, hanem minden egyébbel). Láttunk 17 évest, aki 5-nek nézett ki... És láttunk Crohnosat is, aki annyira nem nézett ki rosszul, csak borzalmasan sovány volt. Meg egy-két szívbeteg csecsemőt, akikre ment a lélegeztetőgép. A rotationös gyógyszerészhallgatók persze itt is toppon voltak, minden betegről tudtak mindent. A poén az, hogy náluk ez az alapképzés része... Nálunk már orvosnak neveznék őket...
Délután: Egy óra az USA-beli gyógyszerészoktatásról, egy meg a nuclear pharmacyról (biofizika 2...). Utána Rosi vitt el minket vásárolni, de ezúttal nem csak ruha volt. :D Egész sokáig velünk maradt, visszajött BBQ-zni velünk a tetőre, meg még utána sokáig dumáltunk. Tök jó fej, még mindig. Ekkor derült ki, hogy amúgy van barátja... xD
-----------
Péntek: SEMMI JUPÍÍÍ!!!
Nem volt ma óránk (legalábbis Anikónak meg nekem), mert mindent letudtunk a héten. :) Nem is csináltunk semmit. :D Este voltunk salsa esten. Nem volt rossz.
