Woohoo, USA!

Kedd
Végre a fehéreknek is sikerült produkálniuk egy kedves embert. Keith, nagyon kedves gyógyszerész. A Walgreens-ben voltunk, de most a Main Streeten.
Kicsit nagyobb a gyógyszertár. Keith mindent megmutatott, amit csinál egy nap. A rendelt gyógyszereket ő, vagy az asszisztens számolgatja ki - igen, itt bontják az üvegeket, legalábbis a receptes gyógyszerekét, de nem egy szemért, hanem amenyit kiír az orvos, ami 30 napos adag. Aztán megy a beteg "refill"-elni. Ez maximum 6 hónapig tart, utána megint el kell mennie az orvoshoz.
A végén összeveti tabletta kinézetét a gépen lévő fotóval, az adatokat, és interakciót keres. Ha nincs, akkor megy ki a betegnek.
Keith megengedte azt is, hogy "összeállítsunk" így recepteket - expediálásnak nem tudom, hogy nevezhető-e, mert a betegnek nem adtuk ki, csak betettük a polcra, a páciens meg jött. Majd. Szóval azért nyugisabb a dolog. A tablettaszámolgatáshoz egyébként külön kütyüjük is van, hogy (aránylag) sterilen menjen a dolog.
Délután: Ismét Intro to the Pharmacy. A tanár jobb fej, mint a másik. Pasi, és idősebb is. De a lényeg, hogy legalább szólt hozzánk, itt-ott megkérdezte, hogy a mi országunkban milyen. Legalábbis tőlem... A japán csajról hamar látta, hogy vele sokat nem fog beszélni, a thai meg el sem jött - elvileg rosszul érezte magát. Este a bemutatóval foglalkoztunk...


Szerda
Ma kellett elmondani a ppt-t. A japánoké volt a legszárazabb, mondjuk nem meglepő.
Ágika persze bonyolított egyet a helyzeten, hogy itt nagyon komolyan veszik a pácienseket, és nem lesznek viccesek a végére beszúrt poénjaim... Szóval (pechére) megkérdeztem Karint, Rosie-t, és még Joyceline-t is a biztonság kedvéért... mind azt mondta, hogy teljesen oké.


Szerintem a bíróság felmentene... :)


Este Keith-szel elmentünk kocsikázni - ami így utólag nem tudom, mennyire volt inkább bátor, mint bölcs döntés - de végül is teljesen jó volt. :)
Sosem ültem még Cabrióban. 8)
Utána elmentünk fagyizni... Eredetileg vacsorázni hívtuk, aztán persze megint beütött a sóherség, hogy de inkább a hotelben együnk... Keith-nek persze  én szóltam, hogy bocsi, fél órával később, mert "valami közbejött". Hiába, az 500 ruha, amit venni lehet mindennél fontosabb, East-Memphisnél is, ennél is...

Keith-ről kiderült, hogy van egy örökbe fogadott lánya, és két "örökbe fogadott" kutyája is. :D Meg sok minden más is. :P


Csütörtök
Hát ma konkrétan maggiztunk. Nagyon izgalmas és új dolog volt zsírokat olvasztani, és megvárni, míg kihűl. xD
Talán az egyetlen érdekes dolog - vagy épp bizarr - hogy elég sokféle szín- és íz anyagot felhasználhatnak. Kb. a szívárvány színeiben minden volt, Ízre meg a rágótól kezdve a pina colada-ig... Kenőcsöt is készítettünk, azt zöldre festettük, de már poros festékanyaggal. Meg virágillatot kapott.
Ennyi volt a csütörtök, és az utolsó alkalom is, hogy a memphisi egyetemre mentünk. Szóval érzelgős búcsút vettünk Karintól.
Ezután hárman elmentek Gracelandbe. Én maradtam, mondtam, hogy úgyse érdekel különösebben Elvis, meg ha tényleg igaz, amit mondtak róla... (Úgy láttam, ez Rosey-nak jól esett.)
Este Rosey-hoz mentünk csak mi, magyarok, a többiek Soul concertre mentek - ami speciel nem is baj, mert Rosie-nak közel sem volt akkora háza, mint Karinnak.
Sima két szobás lakás, nappalival, olyan 3 emeletes lépcsőházban, ami azért még mindig elég jól nézett ki.
Megnéztünk egy borzalmas filmet (Bridesmaids)... Ami érdekesebb volt, hogy utána Rosey mesélt a gyökereiről. Fogalmam sincs már, hogy került szóba, de vastag mappákat mutatott, amiknek a feltöltésével a kevés szabadidejében foglalkozik. Családfát kutat. Nagyon érdekes történeteket mesélt a rabszolgatartásl, a felszabadulásukról, és még az utána következő fajgyűlöletről. A filmet bőven felülmúlta.
Rosie-tól is elbúcsúztunk - alig értünk haza, már írt a facebookra, hogy hiányozni fogunk. Egen... ő is. :(


Péntek
Szabadnap. Pakoltunk, azttán a délutánt Joyceline-nel töltöttük. Nem volt különösebb kaland, mall... Bár most Anikóval könyves részre mentünk, ami szerintem még az érdekesebb kategória. Joyceline aztán nem találta a bankkártyáját, szóval elmentek keresgélni. Nekem Ágikával kellett maradnom, mert neki laptop KELL.
Aztán nem kapott. :D
Szerencsére meglett végül Joyceline kártyája. Tőle is könnyes búcsút vettünk... Hogy még a biztonsági őr is beszállt nagyon poénkodva... De így legalább nem volt túl szomorú.